Nehéz lenne megmondani, milyen egy tipikus jezsuita. Temperamentum, képzettség, munkaterület szempontjából igen különbözők. Ami közös, az a Lelkigyakorlatokra vezethető vissza. A lelkigyakorlatos Isten-tapasztalat fogja össze a jezsuitákat sokféleségük ellenére is egységes, közös küldetésbe. Bár a jezsuita lelkiség a Lelkigyakorlatokban gyökerezik, mégis lelkigyakorlat végzése mesze nem jezsuita privilégium. Immár keresztények millió vettek részt lelkigyakorlatokon. De mi is az a lelkigyakorlat? Hogyan keletkezett? Milyen fajtái vannak? Hol lehet végezni őket?

Az elmúlt évek során a Jezsuita Stúdió sok rádióadást készített a Katolikus Rádió számára. E műsorok közül számos a jezsuita lelkiséggel foglalkozik.

Mócsy Imre atya nem csak a biblikus tudományokban volt kimagasló, hanem az ignáci lelkiségnek is mestere volt. Ennek egy korai megnyilvánulása az a kis kötet, amelyet 1933-ban, 8 évvel a jezsuita rendbe való belépése után jelentetett meg. A "Szikrák Loyolai Szent Ignác lelkéből" című írásban a rendalapító szent gondolatait szerkesztette témakörönként csokrokba.

Az ignáci lelkiségnek vannak jellegzetes kifejezései, mint az "Ad Maiorem Dei Gloriam", a "tevékenységben is szemlélődni" vagy a "segíteni a lelkeket."

Mottók ezek, amelyek igyekeznek röviden megragadni olyan lelki magatartásokat, amelyek mindig fontosak voltak a jezsuitáknak. Jóllehet ezekről a fogalmakról már valóságos könyvtárakat írtak tele, mégis Ignác és első társainak rövid magyarázatai megsejtethetnek velünk valamit a mottók tartalmának mélységéből.

Avery Dulles, amerikai jezsuita bíboros négy huszadik századi jezsuita  teológus reflexióját elemzi a Lelkigyakorlatokból vett négy ignáci témáról: "Megtalálni Istent minden dologban", "Közelség Istenhez", "Egyházi engedelmesség", "Krisztus Király hívása".