Noviciátus "...a noviciátusnak az az értelme, hogy mélyítse az istentapasztalatot, amely átalakítja a novíciust. Ebben a folyamatban a Lelkigyakorlatok központi helyet kapnak. A Lelkigyakorlatok a novíciusokat a Krisztussal való azonosuláshoz vezetik, és felébresztik a vágyat a Vele való szenvedésre és olyan szeretetre, amely erre késztet: "Téged utánozlak minden sérelemnek, minden gyalázatnak elviselésében" (Lgy 98). Azt lehetne mondani, hogy a noviciátus lényege abban áll, hogy felkészít a Lelkigyakorlatok végzésére és gyümölcseinek megerősítésére. Ez azt jelenti, hogy a novíciusok megtapasztalják, hogy noha a jezsuita bűnös ember, de bocsánatot nyert, és Jézus arra hívja, hogy társa legyen."

Skolasztikusok A noviciátus befejeztével a fiatal jezsuita életében egy hosszú tanulmányi szakasz következik. Noha időtartama manapság egyre inkább személyre szabott kereteket ölt, a hagyományos kiképzés jellemzője: a filozófiai, teológiai és egyéb más speciális tanulmányok végzése. A filozófia és teológia közé esik az ún. magisztérium (gyakorlati idő), ami 2-3 éves olyan feladatokat jelent az ifjú rendtag életében, ahol addig tanulmányainak és lelki érettségének eredményét kamatoztathatja a rend sokrétű munkájában. Ez lehet gimnáziumi nevelői munka, hitoktatás, plébániai kisegítés stb. A teológia végén a legtöbb rendtagot diakónussá, majd pappá szentelik.

Szerzetes testvérek Szerzetestestvérek mindig is voltak a Jézus Társaságában. A kezdeti időkben elsősorban olyan feladatokra szánta őket a rend, ahol leginkább tudták segíteni az atyákat lelkipásztori és missziós munkáikban. Modern korunkban a társadalmi változások és az általános iskolázottság következtében a belépő tagok legtöbbször rendelkeznek érettségivel vagy főiskolai/egyetemi végzettséggel. De nem mindenki akar pap lenni. Éppen ezért ma sok testvér lát el plébániai adminisztrációs vagy liturgikus feladatot, de vannak, akik tanítanak és más szakmákat követnek. Életük, mint minden szerzetesi élet, az evangéliumi tanácsok tökéletesítésén alapszik.

Jezsuiták lelkipásztorkodásban A jezsuiták hagyományosan nem vállalnak plébániai munkákat. Az utóbbi időben azonban a paphiány és sok más gyakorlati ok arra indította őket, hogy egy-egy lelkészséget vagy plébániát elfogadjanak. Ez a ház azon intézmények programjairól, munkáiról és nem utolsó sorban az ezekben dolgozó atyákról ad képet. Ezek a munkák természetesen sok világi munkatárs lelkes egyűttmüködésének gyümölcsei is, akik nélkül a lelkek szolgálata egyoldalú tevékenység lenne.

Jezsuita arcélek (video) A virtuális Jezsuita Rendház újabb rovattal gazdagodott, amelynek Jezsuita arcélek az elnevezése. Ebben a rovatban idős jezsuita atyák vallanak személyesen életükről, hivatásukról. Van, aki már elhunyt közülük, van, aki előrehaladott kora ellenére is dolgozik vagy éppen imádkozik a Társaságért, az Egyházért. A Jezsuita Stúdió folyamatosan rögzíti az atyák visszaemlékezéseit, amelyet mindenki számára közkinccsé szeretne tenni.

In Memoriam A halál szomorú tényének kiküszöbölésére még a jezsuitáknak sincs eszköze. Sőt az a tapasztalat, hogy amikor szólítja őket az Úr, akit egész életükben próbáltak szolgálni, szívesen, szinte vidáman lépnek elébe. A fogyó és egyre több munkát vállaló itt maradottak ilyenkor fájdalommal búcsúznak társaiktól, "barátaiktól", de tudják és hiszik, hogy imáikkal továbbra is közbenjárnak a Társaság földi munkájáért a mennyei Atyánál. Hisszük, hogy Jézus szavai várták őket haza: "Jól van te hűséges szolgám, mivel a kicsiben hűmenj be Urad örömébe".

Jezsuita Boulevard Itt olyan vicces anekdoták várják a kedves látogatókat, amelyek vagy jezsuitákról szólnak (megtörténhettek volna, ill. jó lett volna, ha megtörténtek volna) vagy jezsuitákhoz köti őket a népi szájhagyomány. Mi is hiszünk abban a szólásmondásban miszerint, hogy boldog az az ember, aki tud saját magán nevetni, mert így öröme nem szűnik meg soha.